Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


   Sokáig az Elhárítás ügynöke voltam – mármint a Duguláselhárítás alkalmazottja. Miért, mi a különbség? Mi kell hozzá? Ide szimat, oda szaglás... – de hagyjuk ezt: emlékkel teli a padlás! Merthogy mindenki emlékezik manapság: ujjain számolja ki, ahogy illik, hogy hányszor is szegült szembe a Zönkényuralommal, kék, zöld, sárga szalagot hordott, mikor mások pirosat, sose használt Krasznaja Moszkva illa... akarom mondani büdösítőt, s úgy, ahogy volt, kakukktojás volt az egész Rendszerben, ugyebár. Ja, hogy akkor hogyan lehetett a Szalámivég-szeletelő Vállalat igazgatója, többszörösen kitüntetve...? Nohát, ez is csak azt mutatja, milyen ügyesen álcázta magát – mikor pedig minden bokorban ügynökök lesték. Pont. Erről ennyit.

    Nekem viszont nincs ilyen hősi múltam, s nem is kellett álcáznom magam: voltam öntödei munkás, bála-adogató a Habselyem Kötöttárugyárban, textilfestő (ezt csak rövid ideig bírtam, pedig napi egy zacskó savanyúcukor volt a védőétel!), majd egy lemezárugyárban dolgoztam présgép-kezelőként. Itt játszi könnyedséggel kapkodtam ki a lavórokat a folyamatosan mozgó prés alól, miután a hivatalos biztonsági szabályok betartásával a napi normát nem lehetett teljesíteni. Aztán egyszer csak odaszorult a kezem a több tonnás prés alá. Olyan lett, mint az összegöngyölésre váró palacsinta, csak egy kicsit nagyobb. És lám: csontom se törött, két hét múlva már tudtam mozgatni, egy hónap után teljesen rendbe jött. "Ez a csoda kimondottan azért történt, hogy továbbra is tudjak írni!" – mondtam magamban, – merthogy mindeközben írogattam is... de azért óvatosságból visszamentem értelmiségi pályára.

  Aztán voltam tudományos munkatárs, földmérő, megjártam Tengizt, közben megjelent a Szertartás című regényem. "Tele van fojtott erotikával!" mondták rá – holott az erotika egyáltalán nincs benne visszafojtva, véleményem szerint.

  Második kötetem címe Ördögmalom. Található benne színdarab, próza és vers is  – remélem, tetszeni fog az Olvasóknak.