LEVÉL ADY ENDRÉNEK II.
Hej, nagy Alvó, hajh, örök Alvó,
Túl az Óperenciákon,
Elér-é Hozzád panaszos szó:
Írás, csökönyös ákom-bákom?
Hej, mint éltél, ragyog-e hited
Szegény kis sorsok ablakára?
Riad-e még próféta-szíved
Varjakra, zsivány-károgásra?
Hej, nem hinném, hogy csillag-sorsot
Fodrozó álmaidnak tessék,
Amit mi irgalmasan tűrünk:
Rontás és úri gazemberség!
Hej, nem szólhatsz – a zsíros humuszból
Fejfádul nő a ledöntött bálvány!
S körben szegények álma, az Ország:
Ugar, mohos föld… Csönd-Szivárvány!
ÖRÖK MELÓS
A történelmet megírják majd mások,
A dicsőségnek szabott ára van,
Bár oszthatnék,- ha akarnék -, tanácsot
De törvényt sem szab senki díjtalan!
Igaz: ez a szem már egy-két dolgot látott,
Így hát bagóért nem verem magam
Semmi olyanba.... - s ha olvasok újságot,
Nem is vigyorgok rajta, mint sokan...
Mert sokszor szeretek a gyárba bemenni,
És szeretem a gépemet, ha ócska is
És nyomja bárki a sódert és rikácsot,
A géphez helyettem nem áll oda senki!
S míg van kenyér, s a bor nem túl hamis,
Mit bánom én, hogy ti, ott fönn, mit pofáztok!
AKÁCMÉZ ÉS VÉR
Akácmézzel-kevert vér
Ételed - s mégis éhezel,
Csörgőkígyó-testedben kés,
Szívedben kihűlt anyatej
Zsebedben a pénz helyett bilincsek,
Falevelek ereit pengeted
Homokdombok dőlnek már fölébed
És szelek sírják szét a szégyened.
De mégis, áldott életű vagy te,
Kénköves üstökű ördögfiók,
Csúzlid a meggyfa, s tenyeredre
Ráhűlő verítéked - a Hold!
DERES-DERŰS REGGEL
A virágzó almafa gőze
Szárnyára vett egy fehér követ
Somfa-tükörbe a bolond
Arany-kagylót ültetett
Majd suhintott: vastag-e
A fehér pálca: szállni?
S nekikezdett, mert este lett
Fullasztó csillag-port szitálni
Dér-lepke csillog hó-levélen,
Álmodból csillag-por szitál
Megdermedt gyanta a szíved
Melled: kigyulladt madár.
KALENDÁRIUM
Csont-őrlő lesz a Tél,
Barackmagban sziszeg majd a Nyár,
Babonás Július,
Fejvesztő Szeptember,
Játékos Október:
Bíbormadár!
Vén koldusok dünnyögése,
Öreg ördög arany-méze
Örök korhelyek vendége
Lesz a Január,
S kemencéből a halál,
Kívül a szél - kiabál,
Ha jő - a Február.
HÉTKÖZNAPOK
Dobálnak ide-oda napok
Fogyasztják útravalód
Tennivalók, tárgyak sodornak,
Esküdözöl szentül: majd holnap!
Ha megállhatnál egy percre, az ég
Csillagot rajzolna kezedre
Világot-látó homlokodra
Az idő rákövesedne
De te csak ballagsz, félhomályhoz-
S morgáshoz szokva, mint a medve,
S belesimul lassan a világ
Gyónásra-fogott tenyeredbe.