Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Részletek az Ódon kísértetkastély című kisregényemből:

- Így aztán, mikor kiemelték a koporsót, döbbenve látták, hogy körülötte mohos üreget képez a föld, s a koporsó körbe van nőve borostyánnal – ami elég meglepő, hisz előző nap temették el, hahaha – s azután, mikor a munkások vonakodva, csak fenyegetések hatására, nagynehezen szétfeszítették , egy viaszbábut találtak Duchamps helyén, mely, ahogy a holdfény megérintette, világítani kezdett, úgy, hogy a munkások szétszaladtak! És tudja, miért csak egy viaszbábu volt ott? – kérdezte Leroy, felemelkedve ültéből, – nohát azért, mert akinek ott kellett volna lennie, az itt van, ni! Hahaha! Hahahahaha!

 S ujjával a terem bejáratára mutatott. Odanéztem – és ott állt a szakács, összezilált, nedves hajjal, mely a homlokába lógott, s kidülledt szemmel meredt rám – teljesen élethű kísértet volt!

 ………………………………………………………………………………………..

 Határozott léptekkel az ágyhoz mentem, s elhúztam a köpenyt, mit sem törődve azzal, hogy grófom alszik-e vagy sem, de ő csak horkantott egyet – úgy látszik, az imént is csak félig ébredt fel, nos annál jobb! -, belenyúltam a zsebébe, s azonnal rá is tapintottam valamire – kihúztam, s szemügyre vettem.

 Egy orsós tárgy volt, miniatűr ördögfejjel a végén, elmés rögzítő szerkezettel, melyet ne kívánják, hogy leírjak itt – annál is inkább, mert én magam sem értettem, úgy első látásra, de hát ezen nem is törtem a fejem, lévén részletkérdés…– csak álltam ott, s néztem farkasszemet a kis ördögöcskével: vajon miért esik jobban neki, ha még ilyesmi is van a végén?

 Hát mi ez? Megdugtak, s ki tudja, miféle ördögi szertartás része is lettem közben ráadásul?

 Elképzelhetik a felháborodásomat! A gróf felhorkant, s a hasára fordult, hogy kilátszott a takaró alól ösztövér hátulja – ellenállhatatlan kényszert éreztem, hogy bedugjam a herkentyűt a seggébe!

 ………………………………………………………………………………………..

 A fiú – valamilyen Louis –, természetesen felhatalmazást kapott, hogy bekenhessen azzal az ő csodakenőcsével – még a melltartóm vállpántját is leengedtem, hogy a hátamnak azt a részét is bekenhesse… – aztán a combom belső részét is bekente – én meg ártatlanul hagytam – bár éreztem a fülem mellett forró lélegzetét. Csak akkor szóltam, mikor kissé belemarkolt a combomba:

- Hé! – suttogtam neki – ez is a kenegetéshez tartozik?

- Ó, nem… ez már a masszázs! – mondta kissé rekedten. A rekedt hang hallatán kissé megszédültem!

- Arról nem volt szó! – mondtam én is kissé rekedten. A hangom rekedtségén már érezte, hogy nem árt tovább nyomulni…

- Pedig az hozzá tartozik! – mondta, – így kell bedolgozni a…

 S ezzel újra megmarkolta a combomat. Ezúttal hagytam, s kissé jobban széttártam a lábam, miközben ő egyre jobban körözött a fenekem felé – aztán, mintegy véletlen mozdulattal megérintett ott, s érezte, hogy nedves vagyok.

- Ó, hisz maga még nem száradt meg a fürdés után! – s ezt a fülembe suttogta már.

- Igen, arrafelé száradok meg a legkésőbb! – mondtam ártatlanul.

- Pedig ez nem mehet így! – mondta még ártatlanabbul, – még megfázik!

Mosolyogtam. Vártam, mi következik.

- Nálam van száraz fürdőruha… ott átöltözhet…!

- Női? Talán a menyasszonyáé? – kérdeztem.

- Egy barátnőmé… aki elhagyott! – mondta búsan, – no jöjjön! – s ezzel kinyújtva a kezét, felsegített… éreztem, hogy kissé nyirkos a marka – különösen, mikor megszorította a kezem, mintegy bíztató cinkossággal… s én visszaszorítottam, miközben úgy láttam, színes karikák táncolnak a kövezet tócsáin, s éreztem, hogy reszket a lábam.

- Nyilván mindenki így van előtte… – gondoltam, – legalábbis először!

 Végre bezáródott mögöttünk a kabinajtó! A fiú heves mozdulattal maga felé fordított, és lerántotta rólam a fürdőruha alsó részét. Rettenetesen izgalmas volt, hogy rajtam kívül más is látja, – s ráadásul egy fiú – azt a kis körülborotvált háromszöget – mert mindig gondosan ügyeltem arra, hogy gondozott legyen! Hagytam, hadd nézze – ez az odaadás egy formája volt már. Akkor magához húzott, s mohón csókolni kezdett, majd a nyakam harapdálta és szívta, s velem forgott közben a világ!

 Lerántotta a melltartómat, s olyan erősen megmarkolta a mellem, hogy majd’ felkiáltottam. Aztán a szájába vette a mellbimbóimat egymás után, s szívni kezdte – én addig nem mertem semmit csinálni a kezemmel, de vártam arra, ami következett: lerántotta a nadrágját, és eltartott magától, hadd lássam hatalmas, meredező férfiasságát – aztán megfogta a kezemet, és egyszerűen rátette, majd elkezdte ide-oda mozgatni – az izgalomtól félőrülten folytattam ezt utána is, mikor elvette a kezét, magához rántott, és mélyen benyúlt a két combom közé… ott simogatott; aztán a fenekembe dugta az ujját… én rángatóztam a gyönyörtől, nyögtem és markolásztam, fel-le mozgatva a kezem, ahogy mutatta, a másik kezemmel ösztönszerűen megfogtam a fenekét, és én is bedugtam az ujjam neki…

 Aztán egyszerre lenyomott a kabin kis fapadjára, úgy hogy félig ültem, félig feküdtem, fölém hajolt, és a két lábam a vállára tette, hogy kénytelen voltam elengedni neki… azt.

 ………………………………………………………………………………………..

 Először nem akartunk hinni a szóbeszédnek: mikor az a R***-i parasztember jelentkezett a helyi őrsön, mindenki azt hitte, delíriumban beszél, mert először is dőlt belőle a pálinkaszag, másodszor, amit mondott, annyira hajmeresztő és hihetetlen volt – harmadszorra pedig, mikor kiszálltak, nem találtak semmit. A fickót benntartották másnap hajnalig, mert ragaszkodott a meséjéhez, s ahhoz, hogy csak az észlelt lelet felfedezése után rúgott be, annyira megijedt és megbotránkozott úgymond, attól, amit látott!

 Állítása szerint ugyanis a hajdani L*** birtokhoz tartozó szakadék mélyén hajnalban egy tizenkét éves forma kislány holttestére bukkant, kinek kis teste össze-vissza volt zúzva, s nyaka kifordult, teljesen úgy nézett ki, mintha a szakadék tetejéről zuhant volna le – ami esetleg előfordulhat, óvatlanságból kifolyólag, hisz mindenki tudja, milyenek a gyerekek, de:

- a gyermek teste meztelen volt, egy fekete harisnyatartót kivéve,

- a két vállára fehér valami volt erősítve, ami leginkább holmi szárnyra emlékeztetett, de ez is össze volt törve alaposan, s az emberünk nem mert megérinteni semmit, a látványtól elfogta a rosszullét (hányás), s aztán már rohant is jelenteni az esetet!

 Az, hogy kiskölykök megpróbálnak repülni, holmi összeeszkábált szárnyakkal, előfordul, bár kivétel nélkül kisfiúk között – de, tegyük fel, akad lányka, aki esetleg fiú barátai ösztönzésére megpróbálkozik ilyesmivel, akkor biztosan nem pucéran teszi ezt, illetve nem ölt harisnyatartót – valamint nem pitymallatkor vállalkozik rá! Ilyen korú kislányok egyébként sem viselnek harisnyatartót – nem is nagyon forgalmaznak ilyen méretet – hisz úgysem lenne rá valami tömeges igény!