Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

LEVÉL  ADY  ENDRÉNEK II.

 

Hej, nagy Alvó, hajh, örök Alvó,

Túl az Óperenciákon,

Elér-é Hozzád panaszos szó:

Írás, csökönyös ákom-bákom?

 

Hej, mint éltél, ragyog-e szíved

Szegény kis sorsok ablakára?

Riad-e még próféta-szíved

Varjakra, zsivány-károgásra?

 

Hej, nem hinném, hogy csillag-sorsot

Fodrozó álmaidnak tessék,

Amit mi irgalmasan tűrünk:

Rontás és úri gazemberség!

 

Hej, nem szólhatsz – a zsíros humuszból

Fejfádul nő a ledöntött bálvány!

S körben szegények álma, az Ország:

Ugar, mohos föld… Csönd-Szivárvány!

 

 

 

 

ÖRÖK MELÓS

 

 A történelmet megírják majd mások,

A dicsőségnek szabott ára van,

Bár oszthatnék,- ha akarnék -, tanácsot

De törvényt sem szab senki díjtalan!

 

Igaz: ez a szem már egy-két dolgot látott,

Így hát bagóért nem verem magam

Semmi olyanba.... - s ha olvasok újságot,

Nem is vigyorgok rajta, mint sokan...

 

Mert sokszor  szeretek a gyárba bemenni,

És szeretem a gépemet, ha ócska is

És nyomja bárki a sódert és rikácsot,

 

A géphez helyettem nem áll oda senki!

S míg van kenyér, s a bor nem túl hamis,

Mit bánom én, hogy ti, ott fönn, mit pofáztok!

 

AKÁCMÉZ ÉS VÉR

 

Akácmézzel-kevert vér

Ételed - s mégis éhezel,

Csörgőkígyó-testedben kés,

Szívedben kihűlt anyatej

 

Zsebedben a pénz helyett bilincsek,

Falevelek ereit pengeted

Homokdombok dőlnek már fölébed

És szelek sírják szét a szégyened.

 

De mégis, áldott életű vagy te,

Kénköves üstökű ördögfiók,

Csúzlid a meggyfa, s tenyeredre

Ráhűlő verítéked - a Hold!

 

 

 

DERES-DERŰS REGGEL

 

A virágzó almafa gőze

Szárnyára vett egy fehér követ

Somfa-tükörbe a bolond

Arany-kagylót ültetett

 

Majd suhintott: vastag-e

A fehér pálca: szállni?

S nekikezdett, mert este lett

Fullasztó csillag-port szitálni

 

Dér-lepke csillog hó-levélen,

Álmodból csillag-por szitál

Megdermedt gyanta a szíved

Melled: kigyulladt madár.