Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Két kedves vers, amelyeket nekem, hozzám írtak.

 

Néhai feleségem költeménye (válasz egy hozzá írt versemre):

Adai Anikó

VÁLASZ FÉRJEMNEK

 

Sötét üveghez dönti homlokát

A szavaknak még rossz íze van a szájban,

mely visszaküld.

Zeng-bong valahonnan a válasz,

hegy s völgy tagadja a menekülőt.

 

Megy, s tudja:

a percet nem felejti.

 

A vágyat hülyére dajkálja az álom,

ahogy zsibbadt városok

rejtik magukba a tengert,

hogy aztán visszaadják.

 

Korán érkezetten tülekszik a tömegben,

lassan már saját ellentétével lesz azonos.

 

Ott lelni rá

minden szegleten.

 

De messze vannak innen

az álmodó tanyák,

tisztavízű kutak!

 

Ajánlás:

Hercegem, bolond dalaim vége!

Az órák egyre úsznak ellenünk.

Száján csókolom a holdat,

s utamra borzas,

vásári árny vetül.

 

 

Bali Brigitta költőnő verse, amely első kötetében jelent meg (Vásott varázslat, 1975):

 

Bali Brigitta

D. CS. – NAK

 

te csak vársz és vár a szél

van időm még szólhatok

kecses fácskák zúgnak ott

mint a világ kezdetén

ahol állsz vagy állok én

szélbe szél beszél