Két kedves vers, amelyeket nekem, hozzám írtak.
Néhai feleségem költeménye (válasz egy hozzá írt versemre):
Adai Anikó
VÁLASZ FÉRJEMNEK
Sötét üveghez dönti homlokát
A szavaknak még rossz íze van a szájban,
mely visszaküld.
Zeng-bong valahonnan a válasz,
hegy s völgy tagadja a menekülőt.
Megy, s tudja:
a percet nem felejti.
A vágyat hülyére dajkálja az álom,
ahogy zsibbadt városok
rejtik magukba a tengert,
hogy aztán visszaadják.
Korán érkezetten tülekszik a tömegben,
lassan már saját ellentétével lesz azonos.
Ott lelni rá
minden szegleten.
De messze vannak innen
az álmodó tanyák,
tisztavízű kutak!
Ajánlás:
Az órák egyre úsznak ellenünk.
Száján csókolom a holdat,
s utamra borzas,
vásári árny vetül.
Bali Brigitta költőnő verse, amely első kötetében jelent meg (Vásott varázslat, 1975):
Bali Brigitta
D. CS. – NAK
te csak vársz és vár a szél
van időm még szólhatok
kecses fácskák zúgnak ott
mint a világ kezdetén
ahol állsz vagy állok én
szélbe szél beszél